Úristeeeen! Itt a szemptember elseje! Új iskola, új osztálytársak, új barátok, egyszóval minden új!:DD Reggel izgatottan pattant ki a szemem, még az ébresztő óra előtt, gyorsan elkészültem, aztán még vagy háromszor egymás után átöltöztem, amikor leesett, hogy nekem ma ünneplőbe kell megjelenni, mert évnyitó. Mivel sokat szórakoztam az öltözködéssel, sietve kellett a buszhoz mennem (még szerencse, hogy nem vagyok az a magas sarkús típus), így nem késtem le a buszt. Reggel a buszon találkoztam a mostoha nővéremmel Lillával (Kiss Lilla).

-Jó reggelt! Hogy vagy?-kérdeztem tőle nagyon lelkesen.

-Jót?! Be vagyok pánikolva az első naptól, de egyébként tényleg minden a legnagyobb rendben van..Veled mizu Deni?

-Én is parázok, hogy milyen lesz, de már vártam a mai napot.

Még pár szót váltottunk, amikor Lilla leszállt a buszról, én meg hátra mentem Gittához. Gitta a legjobb barátnőm és egy osztályba is fogunk járni, a Kecskeméti Katona László Szakközép Iskolába. Itt könyvelőnek tanulunk. Ahogy igyekeztem megtartani az egyensúlyomat, és nem szidni a buszsofőrt a vezetői hiányosságai miatt, nagy nehezen oda értem Gittához, aki jót nevetett rajtam, amiért folyamatosan tántorogva közeledtem hozzá.

-Szia, Na hogy érzed magad a tegnapi buli után?-érdeklődtem kíváncsian, mert feltűnt a karikás szeme, amit sminkkel próbált eltűntetni kisebb-nagyobb sikerrel.

-Haha, vicces vagy! De attól, hogy szörnyen nézek ki, és úgy is érzem magam, fantasztikus volt! Kár, hogy nem jöttél el velem, bemutathattalak volna pár helyes srácnak.-mondta csillogó szemekkel.

Hát nem igazán vagyok az a fiúzós fajta lány, inkább megpróbálok a háttérben maradni. Az a jó nekem, persze ezzel nem azt mondom, hogy nem álmodozok a "szőke hercegről", mert az nem teljesen lenne igaz, csak nem tudom, erre nekem valahogy nincs időm.

-Majd talán egyszer. Mikor elkezdődik a suli, vagy valami szünet közben. De akkor segítened kell, mert azt sem tudom mit kell felvenni egy bulira.

Én pedig ezzel a végszóval fejeltem le az előttem lévő ülést, mert a busz előtt váltott át a lámpa pirosra. Gittával egyszerre ordítottunk fel, én az orrom miatt, mert fájt ő pedig szitkozódott. Úgyhogy vérző orral ültem végig az utolsó perceket, míg a végállomásra nem értünk.

Szerencsére, mire az iskolához értünk, elállt az orrom vére, és rendbe szedtem magam annyira, hogy eljussak a mosdóig, ahol megnéztem mégis mekkora a baj.

-Nagyon fáj?

-Nem, de ez mekkora ciki, hogy hatalmasra duzzadt piros orral jelenek meg az elős napon. Na mindegy essünk túl rajta, menjünk be.

-Nyugi, annyira nem feltünő, ha meg valaki észre veszi, akkor majd azt mondjuk beteg vagy és sokat fújtad, ezért kikezdte a zsebkendő.

Beléptünk, egy perc néma csend lett, mert mindenki megijedt, hogy esetleg egy tanár az. Amin, mondjuk nem csodálkoztam volna, a hatalmas hangzavar miatt.

-Sziasztok-intettem esetlenül mindenkinek- Sándor Daniella vagyok, de mindenki csak Deninek hív, majd utánam Gitta is bemutatkozott.

Mindenki köszönt, nem szivatottak a nevem miatt. Általánosban állandóan Sanyinak hívtak, mert azt hitték poénos, csak mert férfi név.

Gittával az ablak melletti padsorban ültünk, ami annyira nem volt jó választás, mert csak úgy süvített be a szél a csukott ablakon!! Szeptemberben, pedig még nem igazán szeretnek fűteni az iskolákban. Nyolc óra előtt, öt perccel bejött az osztályfőnök Almásiné is, addigra már 30-an voltunk, vagyis mindenki megérkezett.

-Foglaljanak helyet, és maradjanak csendben.- adta ki az utasításokat, mint valami katonai tiszt Almásiné tanárnő. :D

Végig hallgattuk az évnyitói rádiós műsort, majd Almásiné tanárnő, körbe vezetett minket az iskolában. Amit kellett, megnéztünk, aztán vissza mentünk a termünkbe.

-Ha nem lesz magukra panasz, akkor mindenki maradhat a helyén, és nem lesz ültetés. Elmondom az órarendjüket, és a fontosabb eseményeket, amik ebben az évben lesznek, aztán mehetnek is haza.

-Deni, Gitta nincs kedvetek eljönni velünk a városba? Ismerkedni, beszélgetni, vagy be is ülhetnénk valahova enni, jönnek a fiúk is.-kérdezte egy szőke hajú lány, akinek elfelejtettem a nevét.

-Persze, szívesen elmegyünk.-Aztán csendben maradtunk, nehogy észre vegyék a sutyorgásunkat.

Amikor vége lett a megbeszélésnek, a fiúk még elmentek a büfébe, csak 10-15perc múlva csatlakoztak hozzánk a suli előtt. De ugye, nem is gondolnánk mennyi minden történik ennyi idő alatt. Na szóval, kint beszélgettünk a lányokkal, hogy busszal vagy gyalog menjünk, én a reggeli buszos incidens miatt, gyalog akartam menni, és mivel nem tűrtem ellenkezést csak mondtam a magamét, nem is figyeltem semmire. Így, vissza gondolva ez elég rossz ötlet volt, mert a figyelmetlenségem miatt, szó szerint felborítottam egy srácot. Amikor feltápászkodott a földről, hát akkor enyhén szólva zengett az egész utca, annyira kiabált. Na erre a lányok is elkezdtek ordítozni vele, holott tényleg az én hibám volt, hogy elesett.

-Te normális vagy?! Nézz már az orrod elé, te szerencsétlen!-úgy mondta a magáét, hogy azon csodálkoztam honnan van mind ehhez elég levegője. Miközben ezen gondolkodtam, nem is figyeltem arra amit mond.

-Na ezt akkor azonnal fejezd be, és húzzál el innen. Most mit vagy úgy oda?! Még csak nem is tört el semmid?...Még!!-a mondat első felét Niki mondta, majd Gitta fejezte be, vagyis kis híjján azon volt, hogy eltöri a gyereknek valamelyik testrészét.

-Bocs.-mondtam neki teljesen higgadtan. Míg ott ordított a srác, fel sem fogtam, hogy felborítottam, csak akkor mikor már elment.

Amikor a fiúk kijöttek hozzánk és meglátták, a komoly arcunkat egyből abba hagyták a nevetés. Még a srác távozása után, megbeszéltük a lányokkal, hogy nem mondjuk el senkinek sem, hogy mi történt. Szóval amikor a fiúk kérdezgetni kezdtek minket, azt mondtuk, hogy láttunk egy helyes pasit, és össze vesztünk rajta. :D A fiúk meg el is hitték. 

Én Dáviddal mentem, és egész úton beszélgettünk. És amikor nem akartam felbukni a saját lábamban, még jól is éreztem magam.

- Te és Gitta ismeritek egymást?

- Igen,  egy suliba jártunk, és ő a legjobb barátom is. ( csak úgy magamban megjegyzem, hogy Dávid jól néz ki, barna haj, szép barna szem hozzá,  és tőlem kb. fél fejjel magasabb, jah és még a stílusával sincsenek gondok..tökéletes)

- Te ismertél valakit az osztályból?- mentem bele a sulis beszélgetésbe. 

- Persze! Tegnap volt egy buli, és ott volt az osztálynak az a fele, akik most jöttek fel 9.-be, nem pedig megbuktak. Onnan ismertem meg mindenkit, vagyis majdnem mindenkit. Tényleg, te miért nem voltál ott?

- Hát, szóval nekem más terveim voltak. (amúgy nem csináltam semmit, csak nem akartam bénának tűnni)

- Hmm.. akkor biztos fontos lehetett,  ha kihagytál egy ismerkedős bulit.- Dávidon nem igazán látsztott, hogy bevette ezt a más terveim voltak dumát.

- Jól van, nem volt kedvem. Azt sem tudom, hogy mit kell felvenni, egy ilyen bulira, de ezt nem veled akarom megbeszélni.

- Ez még mindig nem az, amit hallani akartam, de mindegy..inkább hagyjuk is.

-Szerintem is hagyjuk...-nem tudom, hogy csinálta, de sikerült neki felidegesítenie 2perc után, ami nállam új rekordnak számít. Még beszéltünk a családról, elmondtam, hogy kecskeméti vagyok, ő városföldi, mindkettőnk szülei elválltak, nekem van egy nővérem Nórának hívják, Dávid egyke stb.

Út közben arra jutottunk, hogy beülünk egy palacsintázóba, aztán kimegyünk a pláza melletti parkba. Idő közben csatlakoztam Gittához, és diszkréten lemaradtunk a többiktől beszélgetni.

-Miért nem mondtad nekem, hogy a buli amire mész, az ismerkedős buli lesz az új osztálytársakkal?!?-kérdeztem halkan kiabálva :D

-Most őszintén, akkor eljöttél volna?

-Hát, nem tudom lehet, de az biztos, hogy gondolkoztam volna rajta.

-Jólvan bocs, de akkor viszont vagy egy jó hírem!!

-Igen, mi?

-Most szombaton is lesz egy buli!!-visított a boldogságtól Gitta.( ez már így nem volt annyira diszkrét)

-Aha...akkor viszont valamelyik nap elkell mennünk várásolni. De azt most megmondom, hogy nem csinálsz belőlem bohócot, a ruhaválasztás miatt!!

-Jó-jó, semmi bohóc. Te figyusz, én úgy láttam, mintha bejönnél Dávidnak, vagy nem?

-ÁÁ, hát nem hiszem..inkább rólad beszéltünk.-tereltem gyorsan rá a szót..vagy nem is tudom lehet, hogy igaza van?

-Én?! Hogy tetszenék neki én, velem kb két szót, ha váltott.

-Akkor lehet, hogy valamit félre értettem.

-Lehet, de figyusz...azért majd vigyázz Dáviddal, mert nagyon sok lánynak már csorog a nyála utánna, és nem szeretném, hogy valami bajod legyen a szépfiú miatt a töbiekkel.

-Ajjajj, ez nem valami jó hír. Nekem is feltűnt, hogy helyes, de azt reméltem, hogy ezt csak én vettem észre. Köszi, hogy szóltál.

Amikor oda értünk a plázához, végül ez lett az úticél, akkor a lányokkal elmentünk ruhát venni a szombati party-ra. Én egy szolíd barackvirág- és fekete mintás ruha mellett döntöttem, kis dekoltázzsal, valamivel a térd felettig érő alja, de a hátán egy nagy kivágás volt, ami miatt én nem akartam megvenni, de a lányok azt mondták remekül áll, szóval az enyém lett. Nikiék annyira nem foglalkoztak vele, hogy szolíd legyen..az ő ruhájuk, mondjuk úgy, hogy nem sok cérna kelett az össze varrásukhoz, és nem is sok ruhaanyagot pazaroltak hozzá a szabók.  A lányokkal egyszerre próbáltuk fel a kiválasztott darabokat, és megnéztük magunkat és egymást a bejárat melletti egész alakos tükörben, közben észre vettük a fiúkat a szemközti oldalon(az volt a technikai kütyüs oldal) és oda köszöntünk nekik. Még pár magunkat fotózzuk kép után, vagyis bocsánat selfi után(Kitti felvilágosított, hogy már a SELFI a menő kifejezés erre) mentünk is a kasszához fizetni.

-Na úgy látom mindennel megvagyunk, úgyhogy mehetünk is fel a harmadikra a fiúkhoz. Alex épp most írt, hogy várnak minet és kajálunk valamit.- mondta Kitti.

-Figyusz lányok nekem még be kellenne mennem a kozmetikai boltba, vennem kéne ezt-azt.- mondtam gyorsan, még mielőtt el nem indulunk felfelé.

-Jólvan, akkor megírom Alexnek, hogy még beugrunk valahová, és aztán megyünk is fel hozzájuk.- és már pötyögte a telefonba hiper sebességgel az üzenetet Kitti.

- Azt kérdezi, hogy az még kb. mennyi idő, mert éhen halnak?

-Mondd meg neki, hogy 5-10 perc és ott vagyunk.- mondtam, de egy kicsit kezdett idegesíteni, hogy nem tudunk miattuk sietni, mert Kittit irányítgatni kellett, hogy ne menjen neki senkinek.

Így 5 perc lett a boltig vezető 2 percből, és nekem meg maradt 2 perc arra, hogy válasszak jó és ütős szemfestékeket, de mivel itt szoktam vásárolni, tudtam, hogy miért megyek, könnyű dolgom volt, és mindent összeszedtem. Jó időt futottunk, mert hamarabb értünk oda, mint azt gondolták. A sok szatyorral alig bírtunk leülni a szűkös asztalokhoz, ezért nem volt valami kényelmes. Furcsa módon Dávid mellett volt két szabad hely, ezért Gittával el is foglaltuk..persze, hogy nekem kellett középre ülni, mondjuk annyira nem is bántam a dolgot, de psztt!!

- A ruhátok szerint, ti milyen buliba készültök?-tudakolták a fiúk.

-Mert? Mi a gondod a ruháinkkal?.-sipákolta Kitti..igen tényleg sipákolt, és egész hangosan,(mondjuk sipákolni szerintem nem lehet halkan) mert a kajázóban a körülöttünk ülők, nem tetszésüket fejezték ki.

- Hát kettőtöké olyan, mintha most mennétek egy sztriptízt előadni valami legénybúcsún. Gittáé elmegy, Denié..az meg..,már szerény személyemnek, inkább már a túl snassz kategóriába tartozik. De az se gáz, mert valakinek meg pont ez jön be..ugye Dávid?

- Mi a franc bajod van..?- kérdezte Dávid ingerülten, és közben szerintem még egy ér is elpattant a nyakán( nagyszerű kilátások rám nézve).

- Jaj öreg nyugodj már le, csak vicc volt..Nem kell mindent ennyire komolyan venni. Hűtsd le magad.- szerelte le Alex.

- Na jólvan gyerekek, ha most már mindenki megnyugodott akkor rendelhetnénk is valamit, mert éhen halok.-javasolta Gitta.

Miközben megettük a rendelt hamburgereket, vagy éppen salátákat, már mindentől elment a kedvem..Rosszul esett, hogy Dávid ennyire kiakadt Alex beszólásán, ami félig-meddig valami célzás akart volna lenni. Vagy nem tudom, lehet befogok dilizni.

Aznap délután mikor haza értem semmihez nem volt kedvem, csak bepakoltam a táskámba, letusoltam, aztán bedőltem az ágyamba és aludtam is. Reggel az ébresztő óra csörgésére keltem, de azt hittem, hogy abban a pillanatban kivágom az ablakon, annyira fáradt voltam. Felvettem a kedvenc szürke pulcsimat, hozzá a szagatott farmeremet, felkentem egy rakás sminket, hogy eltűnjenek a szemem alatti hatalmas karikák, és így már egy kicsit emberibbé váltam. Lementem a konyhába, ittam egy erős kávét, fogat mostam bele bújtam a cipőmbe, és indultam is a buszhoz.

A buszon persze a megszokott hatalmas tumultus, ezért alig bírtam felszállni, három megállóval később, levánszorgott az a sok ember, így oda bírtam ülni Gitta mellé. Nem nagyon beszéltünk, bár lett volna mondani valónk a tegnapi pláza után, de egyikünken sem volt ereje megszólalni.

-Majd, ha a suliba értünk, menjünk már el a büfébe!-szóltam Gittának csak, hogy húzzam az időt, minél később megyek a terembe, annál jobb lesz.

-Persze menjük. Egyébként jól érzed magad?

-Nagyszerűen..még csak most kezdődött el az iskola, de én már most kialvatlan vagyok és már az évvégét várom. Az osztályból a lányok olyanok, mint a hárpiák minden hülyeségért sipákolnak meg szerintem a telefon is hozzá van nőve a kezükhöz, ami nagyon idegesítő, mert ha akranék sem tundék velük anélkül beszélgetni, hogy egyből ki ne posztolnák. (Dávidot meg már meg sem említem, de hát olyan csak nincs, hogy már az első napon beleszeressünk valakibe, vagy igen?) És te jól vagy?- Hisztérikus kirohanásom után én is megkérdezem hogy van.

-Deni nem mondhatsz már is véleményt a többiekről, szinte nem is beszéltél velük igazán..így nem tudod, hogy milyenek is valójában. Amúgy én nagyon jól vagyok, és Kittiékkel is jót beszélgettem...

Itt mint utólag kiderült csak hatás szünetet tartott, mert kíváncsi volt a rekciómra.. és amikor látta, hogy az arckifejezésem eltorzult, akkor felnevetett és közölte- nem csak vicceltem borzalmasak tényleg, szinte az egész utat sikítva beszélték végig.

Ezen jót nevettünk, közben már a sulihoz értünk, megvettem a reggelimet aztán indultunk is a többiekhez fel az osztályba.

Oldal: 1. Fejezet
Hétköznap egy diák szemével - © 2008 - 2024 - szerencsetlen.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat